Egy gyerek...gyerek,aki mégis van olyan, hogy tud nálam felnőttebb lenni 1-1 dologban. Gyerekes humorral és zabolátlan lazasággal, mégis érett érzékiséget áraszt, amivel elkap és ha úgy tetszik, a saját Marionet-bábujává tesz, amit félek, már nem mindíg tudattalanul csinál. Én pedig olyan szükséget érzek rá, hogy hagyom ezt (is) neki. Pedig nekem kéne, hogy erőben fölé kerüljek. Mert Ő pasi, legyen erősebb erővel, én a csaj pedig legyek úrnő az érzelmi dolgokkal.                                    "...One step at a Time..." de nem tudom mi lehetne az a lépés... :S Ha én Ő szerinte   -egy felnőtt nő- vagyok, míg ő -"csak" egy gyerek még- akkor hogy létezhet az, hogy a "felnőtt nőre" sokkal nagyobb hatással van a "gyerek" mint fordítva...?

Hm.....